Angyalokról

Az angyalok története

Ahogy az oldal többi lényének is, az angyaloknak is hosszú a történetük, viszont ahogy visszafelé haladunk az időben, egyre nehezebb elkülöníteni őket más spirituális lényektől. Maga a szó, a görög angelosz szóból származik, jelentése ’’hírnök’’, amely a héber malak fordítása. Ez is azt jelenti, hogy a nyugati világ angyalfelfogása a zsidó hagyományokból ered. Tévedés viszont azt hinni, hogy az angyal pusztán a Bibliai vallásainak sajátja: a judaizmusnak, a kereszténységnek és az iszlámnak, vagy a legrégibb közös ősünknek, a zoroasztrizmusnak. Az ókori pogány vallásainak éppúgy megvoltak a hasonló lényei. Sőt, az angyalszerű lények keleten is szép számmal akadtak. Isteni hírnökökről, őrökről, harcosoktól az ókori kínai és indiai források is megemlékeznek. Az észak-indiai barlangtemplomokból származó, korai buddhista domborműveken a Buddhát körülvevő mennyei teremtmények olyan nagyon hasonlítanak a Nyugat angyalaira, hogy a legtöbb művészettörténész így is hívja őket, mert ez a legkézenfekvőbb elnevezés.Általánosabban megfogalmazva érdemes megjegyezni, hogy nem könnyű elválasztani az angyalokat az istenektől, és akiket a pogány vallásokban istenként tiszteltek, azokat a későbbi, egyistenhitet követő vallások angyaloknak neveztek.Vagyis a sárkányölő Mihály arkangyal, a nap őrzője és a görög Apollón, a napisten és az óriáskígyó Püthón megölője között nem sok a különbség. Ez pedig a hagyományok más angyalaira is igaz.De akárhogy is legyen, körülbelül ezer évig – 500-tól 1500-ig -, az angyalok fontos szerepet töltöttek be az emberiség spirituális életében. Ennek ugyan az volt az oka, ami miatt a tündérek – illetve más kultúrák hozzájuk hasonló lényei – szintén nagy jelentőséggel bírtak ugyanebben az időben. A Kelet és a Nyugat új vallásai miatt nehéz lett volna a láthatatlan világ minden hatalmát istennek minősíteni - ahogy az előbb említett régi pogányok tették. Új határokat kellett húzni, új neveket kellett találni. Így bontakozott ki és született meg az angyalok tana.Az angyali uralom ezer év alatt az emberiség rengeteg energiát és figyelmet fordított arra, hogy amennyit csak lehet, megtudjon róluk. Ekkoriban komoly tudományos vita tárgyát képezte az a probléma, hogy vajon hány angyal tud egyszerre egy tű hegyén táncolni? Ez a felvetés valóban fontos kérdésre tapint rá, például: bár kétségtelen, hogy angyalok léteznek, de vajon fizikai valóságuk van-e? Ez angyalok tevékenységeit olyan intenzitással gyűjtötték és vizsgálták, mint se előtte, se utána, a történeteket pedig a tudósok, mint nyersanyagot használták fel. Mindez ahhoz vezetett, hogy bár a eltérőek, mégis a keresztény, zsidó, muzulmán és buddhista angyaltanok és angyalképmások kifejezetten hasonlítanak egymásra.Amint a modern tudomány átvette a nyugati gondolkodás irányítását, az angyalokat is feleslegesnek nyilvánította – mint mindent, amit nem lehetett megmérni vagy felboncolni. A tudomány akkori úttörőinek először óvatosan kellett fellépniük, hiszen az angyalok a keresztény hit részei voltak, és a keresztény egyház még a 19. században is elegendő politikai erőt képviselt ahhoz, hogy ellenfelei a nyílt támadást kétszer is meggondolják. Azonban a harangot már megkongatták, így a reneszánsz vége egyúttal középkorban oly alaposan és részletesen kidolgozott angyaltan végét is jelentette.Ám a kultúrának is megvannak a maga ’’divathullámai’’, így az angyalok, akik a középkori gondolkodás fontos szereplői voltak, pár évvel ezelőtt újra megjelentek a köztudatban – ezúttal valami eszelős mozgalom részeiként. A ’’divat’’ azonban – úgy tűnik – sosem befolyásolta az emberek és az angyalok találkozásainak a számát. Ma is, mint régen, az emberek igenis találkoznak angyalokkal vagy hozzájuk hasonló lényekkel, néha vallásos keretek közt, néha azokon kívül. A többi ’’szörnyhöz’’ hasonlóan és is megismerhető világunk részei maradtak.