Kerberosz

Horatius szerint Kerberosznak száz feje volt. Hésziodosz azt írta, ötven volt neki, míg a legtöbb forrás megegyezik abban, hogy csak három. A középső fej oroszlán alakját vette fel, míg a másik kettő egy kutyáét és egy farkasét. Kerberosznak sárkányfarka is volt és vonagló kígyókból álló vastag sörénye.Általában úgy tartják, hogy Kerberosz Ekhidna (egy félig nő, félig kígyó) és Tüphón (minden élőlények legádázabbja) gyermeke. Kerberosznak volt egy fivére, Orthrusz, aki szintén egy hatalmas kutya volt, két fejjel. Kerberosz egyiptomi megfelelője Anubisz, a sakálfejű istenség, aki őrzi a sírokat, és a lelkeket az alvilágba irányítja.Héraklész félisten feladata az volt, hogy Mükénébe menjen, és teljesítse Eurüsztheusz király tíz parancsát. A feladatok teljesítésével levezekelhette bűnét, amit a gyerekei tűzbevetésével követett el.Az egyik ilyen megmérettetés volt Kerberosz felhozása a holtak birodalmából. Kerberosz feladata az volt, hogy a holtak árnyait bebocsássa az Alvilágba, de vissza senkit nem engedhetett.Héraklész tehát elindult a nagy útra, de az Alvilág bejáratánál Hádész a sötétség ura állta útját, aki megkérdezte tőle, hogy mit keres a holtak birodalmában.Eurüsztheusz király parancsára jöttem.” – felelte Héraklész. Mükénébe kell vinnem Kerberoszt, hogy felszabaduljak a szolgálat alól: "Szabad leszek." - mondta Héraklész.
Erre Hádész így felelt: „Hát vidd, ha bírod, de fegyvert nem fordíthatsz ellene.”Kerberosz borzalmas ugatással fogadta a hőst. Három pár tüzes szeméből lángok csaptak ki. Rávetette magát Héraklészre, de az megragadta a nyakát. Tehetetlenül, fuldokolva hánykolódott a szörny, amíg meg nem juhászodott. Dühösen ugatott, nyála a földre csorgott, életet adva egy mérgező növénynek, az aconitumnak, mely nevét arról kapta, hogy csupasz sziklákon telepedett meg. "Hekateisznek" is nevezték, mivel Hekaté használta először. Médea megpróbálta megmérgezni vele Thészeuszt, és a thesszáliai boszorkányok kenőcsöt készítettek belőle, melynek révén képesek voltak repülni. Az aconitum mai neve: sisakvirág.Héraklész tehát legyőzte a szörnyet. Így fogta a megszelídült kutyát a hős, és magával vitte a föld felszínére.De még itt sem ért véget a történet. Kerberosz ugyan is még soha nem járt a sötétségen kívüli világban. Most látott először nappali fényt, s hát meg kell hagyni nem nagyon tetszett neki. Tajtékzott a szája a félelemtől. Eurüsztheusz mikor meglátta a háromfejű kutyát egész testében remegni kezdett. Csak az ajtó mögül kiabálta, hogy Héraklész vigye vissza oda, ahonnan hozta. Héraklész boldogan lépett ki Mükéne kapuján. Kerberoszt visszavitte az Alvilágba, és mivel szolgálata letelt a maga ura lett. A munkával telt hősi élet után a halhatatlanság várt rá az Olümposzon.Szóval, ő volt Kerberosz, aki csúnya, és félelmetes testével rettegésben tartotta a mitológia világát. De azért látszik, hogy ő sem volt legyőzhetetlen.Az északi mitológiában létezik egy hasonló kutya, Garm, aki a halál házát őrzi. Ezeket a szörnyetegeket valószínűleg azok a kutyák ihlették, melyek a harcmezőkön vadásztak az éjszaka sötétjében, felzabálva az elesett harcosok holttesteit.A három fej az élet legalapvetőbb erőinek hármas szimbólumához kapcsolódik. A múltat, a jelent és a még el nem érkezett időt fejezik ki. Dante úgy írta le Kerberoszt, mint "il gran vermo inferno", tehát összekapcsolta a szörnyeket a legendás férgekkel és kígyókkal.Kerberosz a Pokol "házörzője". Gyakran gazdájával, Hádésszel, együtt ábrázolják. A Sztüx folyó partján tanyázik, ahol az a feladata, hogy megegye azokat a halandókat, akik megkísérelnek belépni az Alvilágba, és azokat a lelkeket, akik el akarnak menekülni onnan.Az ókori görögök és rómaiak egy érmét és egy apró süteményt helyeztek halottaik kezébe. Az érme szolgált fizetségül Kharónnak, aki a lelkeket átszállította a Sztüx folyón, míg a sütemény segített lecsendesíteni Kerberoszt. Ez a szokás szülte meg az 'odavetett konc' kifejezést, mely azt jelenti, hogy megvesztegetünk, vagy elcsendesítünk egy kellemetlen ügyfelet.

Üdv.Marcsi